Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal 09.11.2013

2013.11.11

 

 

Jézus mondta:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik 

megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,

és én megnyugvást adok nektek.

Vegyétek magatokra az én igámat, 

és tanuljátok meg tőlem, 

hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, 

és megnyugvást találtok lelketeknek.

Mert az én igám boldogító, 

és az én terhem könnyű.”

 

(Máté 11, 28-30)

.................................................................................................................

Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével. (Lukács 11:33-36)

 

 

Krisztus vére által kiváltott minket az ördög hatalmából és minden gonosz hatalomból, és megszabadított. Ezzel a bűn rabszolgaságából is kiváltott; az ellenség többé nem tarthat ránk igényt. Jézus vére legyőzte az ellenséges hatalmakat, és mi is e győzelem által élhetünk: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? … De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,55.57) Így védve vagyunk az ellenség cselvetése, kísértése és erőszakossága ellen. Azokról, akik hitüket nehéz megpróbáltatásokon keresztül is megtartották egészen a célig, ezt mondja a Biblia: „Legyőzték őt (a vádlót, az ellenséget) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével, és nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel 12,11).

 

 

 

 

.....Bár Jézus tettének szabadító ereje van minden ember számára, mindenkinek személyesen kell azt elfogadnia. Jézus áldozata nem érvényes általában és automatikusan mindenkire. Isten csak azt részesíti bűnbocsánatban, szabadításban, békében és önmagában, aki ezt valóban akarja. Isten nagyon komolyan veszi akaratunkat, ezért mondja a Biblia korlátozó érvénnyel: „Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Csel 2,21). 

 

 

 

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 Isten a szeretet! És elmondhatjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe, a megváltó szeretet első tanúságtétele, amelyet Krisztus kereszthalála és feltámadása betetőz. Karácsonykor lett érettünk emberré a második Isteni Személy, hogy megváltson és üdvözítsen. Gyermekként jött közénk, hogy ne féljünk tőle. Kitárta kis karját, hogy mindenkit magához öleljen. Úgy, ahogy majd a kereszten is kitárja karját a megváltás művére.  

 

 

MEGBÉKÉLÉSRE VAN SZÜKSÉG

 

 

 

Ugyanakkor az Istennel létesített személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. E nélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként.

 

A személyes kapcsolat helyreállításához azonban – bibliai kifejezésmód szerint – „megbékélésre” van szükség. Ezt a „megbékélést” Isten kezdeményezi, noha az ember lázadt fel ellene. A lehetőséget is Ő teremtette meg ehhez a kinyilatkoztatás adásával, valamint a saját, „kimondhatatlan” áldozata árán (2Korinthus 9,15), amint erről az előző fejezetben is szóltunk.

„Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot... Békességet szerezve az Ő keresztjének vére által.”(2Korinthus 5,19; Kolossé 1,20)

Az alapvetően önző beállítottságú emberi gondolkodásmód számára szinte felfoghatatlan Istennek ez a cselekedete. Pál apostol megindultan írja:

„Krisztus szeretete szorongat minket.” (2Korinthus 5,14) „...Isten Fia szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2,20)

„Bizonyára igazért [igaz ügyért, emberért] is alig hal meg valaki, ám a jóért [ügyért, emberért] talán még csak meg merne halni valaki. Isten azonban a mihozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök [ellenségei] voltunk, Krisztus értünk meghalt.” (Róma 5,7–8; vö. 10. vers)

A megbékéléshez azonban nem elég Isten egyoldalú, minden előzmény és feltétel nélkül megvalósított cselekedete. Ténylegesen csak akkor jön létre, ha az Isten kezdeményezésére adott válaszként az ember gondolkodása és magatartása is megváltozik. A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez.