Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TEREMTŐ

2009.10.10
A teremtés "Isten minden üdvözítő tettéhez" képest alap, "az üdvösség történetének kezdete",mely Krisztusban éri el csúcspontját. És megfordítva: Krisztus misztériuma a teremtés misztériumának végső megvilágítása; kinyilatkoztatja azt a célt, amiért "kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1): Isten kezdettől fogva a Krisztusban lévő új teremtés dicsőségét akarta.
Emiatt kezdődnek a húsvéti vigília -- mely a Krisztusban való új teremtés ünneplése -- olvasmányai a teremtéstörténettel; a bizánci liturgiában az Úr nagy ünnepeinek vigiliáján mindig ugyanez a teremtéstörténet az első olvasmány. Ősi hagyomány szerint a katekumenok fölkészítése a keresztségre ugyanezt az utat követi.
A teremtésről szóló katekézisnek igen nagy jelentősége van. Az emberi és keresztény élet alapjait érinti, mert megfogalmazza a keresztény hit válaszát azokra az alapvető kérdésekre, melyeket a mindenkori ember föltesz magának: "Honnan jövünk?", "Hová megyünk?", "Honnan származunk?", "Miért vagyunk itt?", "Honnan való minden, ami van, és hova tart?" Az eredet és a cél két kérdése nem választható el egymástól. Életünk és cselekedeteink értelme és elrendezése szempontjából döntő jelentőségűek.
A világ és az ember eredetének kérdésével sok tudományos kutatás foglalkozik, melyek hallatlanul megnövelték a világmindenség korára és méreteire, az élet keletkezésére és az ember megjelenésére vonatkozó ismereteinket. E fölfedezéseknek arra kellene indítaniuk bennünket, hogy megcsodáljuk a Teremtő nagyságát, és hálát adjunk neki műveiért, a tudásért és a bölcsességért, mellyel a tudósokat és a kutatókat megajándékozza. Ők elmondhatják Salamonnal együtt: "Ő adta meg nekem a dolgokról való helyes tudást, mely megismertette velem a világ szerkezetét és az elemek tulajdonságait (...), mert minden dolognak munkálója tanított engem: a Bölcsesség" (Bölcs 7,17--21).
A nagy érdeklődést, mely e kutatásokat követi, erősen fokozza egy a természettudományok saját területét meghaladó, más rendhez tartozó kérdés. Nem csupán az a kérdés, hogy mikor és miként keletkezett az anyagi világ, s mikor és hogyan jelent meg az ember, hanem ezeknek a keletkezéseknek a magyarázatáról van szó: vajon a véletlen, a vak sors, egy névtelen szükségszerűség határozza-e meg, vagy egy értelmes és jóságos, magasabbrendű Lény, akit Istennek nevezünk? És ha a világ Isten bölcsességéből és jóságából származik, akkor miért van a rossz? Honnan ered? Ki felelős érte? Van-e szabadulás tőle?
A keresztény hit kezedettől fogva szemben találta magát olyan tanításokkal, melyek az eredet kérdésére az övétől eltérő válaszokat adtak. Az ókori vallásokban és kultúrákban számos mítosz szól a világ keletkezéséről. Egyes filozófusok azt mondták, hogy minden Isten, a világ Isten, vagy a világ keletkezése az Isten keletkezése (panteizmus); mások azt mondták, hogy a világ Isten szükségszerű kiáradása, belőle árad ki és beléje ömlik vissza; ismét mások azt tanították, hogy két örök principium van, a Jó és a Rossz, a Világosság és a Sötétség, e kettő állandó harcban áll egymással (dualizmus, manicheizmus); bizonyos fölfogások szerint a világ (legalábbis az anyagi világ) rossz, bukás eredménye, ezért el kell utasítani vagy meg kell szabadulni tőle (gnózis); mások megengedték, hogy a világot Isten teremtette, de csak úgy, mint egy órásmester, aki elkészítése után magára hagyta (deizmus); végül mások tagadják a világ természetfölötti eredetét, és csak az öröktől létező anyag puszta játékát látják benne (materializmus). Mindezek a megoldási kísérletek a kezdetek kérdéseinek állandóságát és egyetemességét tanúsítják. Ez a keresés az ember sajátja.
Az emberi értelem képes bizonyos választ találni az eredetek kérdésére., mert a teremtő Isten létét műveiből az emberi értelem természetes fényénél bizonyossággal föl lehet ismerni, ámbár ezt az ismeretet gyakran tévedés homályosítja és torzítja el. Ezért erősíti és világosítja meg a hit az értelmet, hogy ezt az igazságot helyesen tudja érteni: "A hit által értjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s hogy a látható a láthatatlanból lett" (Zsid 11,3).
A teremtés igazsága annyira fontos az egész emberi élet számára, hogy Isten a maga gyengéd jóságában népének mindazt ki akarta nyilatkoztatni, amit rá vonatkozóan az üdvösség szempontjából fontos tudni. Azon természetes megismerésen túl, melyet bármely ember birtokolhat a Teremtőtől, Isten fokozatosan kinyilatkoztatta Izraelnek a teremtés misztériumát. Ő, aki a pátriárkákat kiválasztotta, aki Izraelt kivezette Egyiptomból és Izraelt kiválasztván megteremtette és megformálta azt, úgy nyilatkoztatta ki magát, mint akihez a föld összes népe és az egész földkerekség tartozik, s mint aki teljesen egyedül "teremtette az eget és a földet" (Zsolt 115,15; 124,8; 134,3).
Így a teremtés kinyilatkoztatása elválaszthatatlan az egy Isten népével kötött Szövetségének kinyilatkoztatásától és megvalósításától. A teremtés úgy lett kinyilatkoztatva, mint az első lépés e Szövetség felé, mint Isten mindenható szeretetének első és egyetemes bizonysága. A teremtés igazsága fejeződik ki egyre erősebben a próféták üzenetében.
A Szentírásnak a teremtésről szóló valamennyi kijelentése között egyedülálló helyet foglal el a Teremtés könyvének első három fejezete. E szövegek irodalmi szempontból különböző forrásokból eredhetnek. A sugalmazott szerzők a Szentírás elejére helyezték, úgy, hogy ünnepélyes nyelvükkel kifejezzék a teremtés, annak Istenben való eredetének és céljának, rendjének és jóságának, az ember hivatásának, végül a bűn tragédiájának és az üdvösség reményének igazságát. Ezek az igék, ha Krisztus fényében, a Szentírás egészében és az Egyház élő hagyományában olvassuk, mindig fő forrás maradnak "a kezdet" -- a teremtés, bűnbeesés, az üdvösség ígérete -- misztériumainak katekézise számára.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1). A Szentírás ezen első szavai három dolgot állítanak: az örök Isten szólított létbe mindent, ami rajta kívül létezik; egyedül Ő Teremtő (a "teremteni" [héberül bara] ige alanya mindig az Isten); ami csak létezik (ezt fejezi ki az "ég és a föld" formula) Tőle függ, aki a létét adja.
"Kezdetben volt az Ige (...) és Isten volt az Ige. (...) minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett" (Jn 1,1--3). Az Újszövetség kinyilatkoztatja, hogy Isten mindent az örök Ige, az Ő szeretett Fia által teremtett. "Benne teremtett mindent a mennyben és a földön. (...) Minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden Őbenne áll fenn" (Kol 1,16--17). Az Egyház hite hasonlóképpen állítja a Szentlélek teremtő tevékenységét is: Ő, akiről valljuk, hogy "elevenítő","Teremtő Lélek" ("Veni Creator Spiritus"), "a jóság Forrása".
A Fiú és a Szentlélek teremtő tevékenységét, mely elválaszthatatlan az Atya teremtő tevékenységétől, az Ószövetség jelezte, az Újszövetség kinyilatkoztatta, és az Egyház hitszabálya világosan állítja: "Csak Ez az Isten van (...): Ez az Atya, Ez az Isten, Ez a Teremtő, Ez az Alkotó, Ez az Elrendező, aki önmaga által, azaz Igéje és Bölcsessége által (...) teremtett mindent";a "Fiú és a Lélek" mintegy "a kezei".A teremtés a Szentháromság közös műve.
Alapvető igazság, melyet a Szentírás és a Szenthagyomány állandóan tanít és magasztal: "a világ Isten dicsőségére teremtetett".Isten teremtett mindent, magyarázza Szent Bonaventura, "nem (...) azért, hogy növelje dicsőségét, hanem hogy kinyilvánítsa és közölje dicsőségét".Istennek ugyanis a teremtéshez semmi más indoka nem lehetett, csak szeretete és jósága: "A teremtmények Istennek a szeretet kulcsával kinyitott kezéből jöttek elő". És az I. Vatikáni Zsinat kifejti:
"Isten jóságával és mindenható erejével nem boldogságának növelésére, nem is megszerzésére, hanem tökéletességének kinyilvánítására a teremtményeinek adott javak által szabad elhatározással, az idő kezdetétől a semmiből alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit."
Isten dicsősége az, hogy jóságának e megnyilvánulása és közlése, melyek miatt a világ teremtetett, megvalósulnak. "Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk, akaratának tetszése szerint; kegyelme dicsőségének dicséretére" (Ef 1,5--6). "Isten dicsősége ugyanis az élő ember, az ember élete pedig Isten látása. Ha ugyanis már Istennek a teremtés által történt kinyilatkoztatása életet ajándékoz minden lénynek, akik a földön élnek, sokkal inkább ad életet az Atya Ige által történő kinyilatkoztatása azoknak, akik Istent látják." A teremtés végső célja az, hogy Isten, "aki mindenek Alkotója, végül minden legyen mindenben (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsőségéről és a mi boldogságunkról".
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 50342
Hónap: 144
Nap: 3