Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÉLŐ ISTEN

2009.10.10
ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK!
Akkor Mózes mondta Istennek: "Íme, én elmegyek Izrael fiaihoz, és mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha mondják majd nekem: Mi az ő neve?, mit mondjak nekik?" Akkor Isten válaszolta Mózesnek: "Én vagyok aki vagyok." Mondta: "Így mondd Izrael fiainak: Aki vagyok küldött engem hozzátok. (...) Ez az én nevem mindörökre, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre." (Kiv 3,13--15)
Isten, amikor kinyilatkoztatja titokzatos JHVH nevét --tudniillik "Én vagyok Az, aki van", vagy: "Én vagyok Az, aki vagyok", vagy: "Én vagyok Az, aki Én vagyok" --, megmondja, hogy ki Ő és milyen néven kell szólítani. Ez az isteni Név titok, miként Isten misztérium. Egyszerre kinyilatkoztatott név és bizonyos értelemben visszautasítása a névnek. Ezért nagyon jól kifejezi Istent, tudniillik, hogy Ő végtelenül fölülmúl mindent, amit megérteni vagy kimondani tudunk: Ő a "rejtőző Isten" (Iz 45,15), Neve kimondhatatlan, ugyanakkor Ő az az Isten, aki megajándékozza az embereket közelségével.
Isten a nevével együtt a hűségét is kinyilatkoztatja, mely kezdettől volt és örökre megmarad, éppúgy érvényes a múltban ("Én vagyok atyád Istene" Kiv 3,6), mint a jövőben ("Én veled leszek" Kiv 3,12). Isten, aki a nevét úgy nyilatkoztatja ki, hogy "Én vagyok", olyan Istennek nyilatkoztatja ki magát, aki mindig jelen van, népe üdvözítésére van jelen.
Isten titokzatos és vonzó jelenléte előtt az ember rádöbben a maga kicsiségére. Az égő csipkebokor előtt Mózes megoldja saruját és eltakarja arcát az isteni Szentség színe előtt. A háromszor szent Isten Fölsége előtt Izajás így kiált: "Jaj nekem, elvesztem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok!" (Iz 6,5). Az isteni jelek láttán, melyeket Jézus tett, Péter fölkiált: "Uram, menj ki tőlem, mert én bűnös ember vagyok!" (Lk 5,8). Mivel azonban Isten szent, megbocsáthat az embernek, aki bűnösnek vallja magát Őelőtte: "Nem akarok teret adni föllobbanó haragomnak, (...) mert Isten vagyok, nem ember, a Szent a te körödben" (Oz 11,9). Így mondja János apostol is: "Színe előtt megnyugtatjuk szívünket. És ha szívünk vádol is bennünket valamivel, Isten nagyobb a mi szívünknél, és ő mindent ismer." (1Jn 3,19--20)
Izrael népe az Isten szentsége iránti félő tiszteletből nem ejti ki Isten nevét. A Szentírás olvasásakor a kinyilatkoztatott nevet az isteni méltóságot jelző Adonáj, görögül: Küriosz, 'Úr' névvel helyettesítik. Ezzel a címmel valljuk ünnepélyesen Jézus istenségét: "Jézus az Úr".
"AZ IRGALOM ÉS A KÖNYÖRÜLET ISTENE"
Miután Izrael vétkezett és elfordult Istenétől, hogy az aranyborjút imádja, Isten hallgat Mózes közbenjáró könyörgésére, és vállalja, hogy együtt vonul hűtlen népével. Így mutatja meg szeretetét. Amikor Mózes azt kéri, hogy láthassa az ő dicsőségét, Isten így válaszol neki: "Egész jóságomat megmutatom neked, és kimondom előtted a JHVH nevet" (Kiv 33,18--19). És az Úr elvonult Mózes előtt és mondotta: "JHVH, JHVH, az irgalom és a könyörület Istene, késedelmes a haragra, gazdag a kegyelemben és hűségben" (Kiv 34,6). És Mózes megtudta, hogy az Úr megbocsátó Isten.
Az "Én vagyok" vagy "Ő van" istennév kifejezi Isten hűségét. Az emberi bűnben rejlő hűtlenség és a megszolgált büntetés ellenére Isten megőrzi "irgalmasságát ezredíziglen" (Kiv 34,7). Isten kinyilatkoztatja, hogy "ő gazdag az irgalomban" (Ef 2,4), és oly messzire megy, hogy saját Fiát adja oda. Jézus föláldozza az életét, hogy megszabadítson minket a bűntől, s így kinyilatkoztatja, hogy Ő maga is viseli az isteni nevet: "Amikor majd a magasba emelik az Emberfiát, akkor majd megtudjátok, hogy ?Én vagyok?" (Jn 8,28).
EGYEDÜL ISTEN VAN
A századok folyamán Izrael ki tudta bontani azt a gazdagságot, mely az isteni név kinyilatkoztatásában rejlik, és el tudott benne mélyülni. Isten egy, Rajta kívül nincsenek istenek. Ő a világ és a történelem fölött áll. Ő teremtette az eget és a földet: "ezek elmúlnak, de te megmaradsz; minden elhasznált lesz, mint a ruházat, de te maradsz ugyanaz, és éveidnek nincs vége" (Zsolt 102,27--28). Benne "nincs semmiféle változás, még árnyéka sincs a változásnak" (Jak 1,17). Ő az "Aki van" öröktől fogva mindörökké, és ugyanaz marad, és hű marad ígéreteihez.
Az "Én vagyok Aki vagyok" kimondhatatlan név kinyilatkoztatása tehát tartalmazza az igazságot: egyedül Isten VAN. Már az ószövetségi Hetvenes fordítás és az Egyház hagyománya is így értette Isten nevét: Isten a lét és minden tökéletesség teljessége, kezdet és vég nélkül való. Míg az összes teremtmény tőle kapja a létet és mindent, amit birtokol, egyedül Ő az, aki azonos a létével, és önmagától az, aki.
Isten, "Ő, aki Van", igazság és szeretet
Isten, "Ő, aki Van", úgy nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, mint aki "gazdag az irgalomban és a hűségben" (Kiv 34,6). E két fogalom fejezi ki az isteni név gazdagságának lényegét. Isten minden művében megmutatja a maga jóakaratát, jóságát, kegyelmét és szeretetét, de megbízhatóságát, türelmét, hűségét és igazságát is. "Hálát adok nevednek irgalmasságodért és hűségedért" (Zsolt 138,2). Ő az Igazság, mert "Isten világosság, és benne nincs sötétség" (1Jn 1,5); ő a Szeretet -- ahogyan ezt János apostol tanítja (1Jn 4,8).
ISTEN AZ IGAZSÁG
"Az igazság a te igéid kezdete! Mindörökre megmaradnak a te igaz ítéleteid" (Zsolt 119,160). "Igen, Uram Istenem, te vagy az Isten, a te szavaid igazak" (2Sám 7,28); ezért Isten ígéretei mindig teljesülnek. Isten maga az Igazság; szavai nem csalhatnak meg. Ezért hagyatkozhat az ember mindenben az Ő szavai igazságára és megbízhatóságára. Az ember bűnének és bukásának kezdetén a kísértő hazugsága állt, mely oda vezetett, hogy az ember kételkedni kezdett Isten szavában, jóakaratában és hűségében.
Isten igazsága azonos az ő bölcsességével, mely meghatározza a teremtés egész rendjét és a világ folyamatát. Isten, aki egyedül teremtette az eget és a földet, az egyetlen, aki egyedül tudja ajándékozni minden teremtett valóság helyes megismerését Istennel való kapcsolatában.
Isten igaz akkor is, amikor kinyilatkoztatja önmagát: a tanítás, mely Istentől jön, "az igazság Törvénye" (Mal 2,6). Amikor a világba küldi Fiát, "tanúságot tesz az Igazságról" (Jn 18,37): "És mi tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és megadta nekünk az érzéket, hogy megismerjük Őt, aki igaz" (1Jn 5,20).
ISTEN A SZERETET
Történelme folyamán Izrael fölfedezhette, hogy Istennek ahhoz, hogy önmagát kinyilatkoztassa és Izraelt az összes nép közül kiválassza, hogy az övé legyen, egyetlen motívuma volt: az Ő ingyenes szeretete. Izrael a prófétái által megértette, hogy Isten ugyancsak szeretetből megmenti, s hűtlenségét és bűneit szüntelenül megbocsátja.
Isten szeretete Izrael iránt hasonlít az atya fia iránti szeretetéhez. Isten szeretete erősebb, mint az anya gyermekei iránti szeretete. Isten jobban szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát; ez a szeretet le fogja győzni a leggonoszabb hűtlenségeket is; el fog menni a legdrágább ajándékig: "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte" (Jn 3,16).
Isten szeretete "örök" (Iz 54,8). "Mert a hegyek is megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én irgalmasságom nem távozik el tőled" (Iz 54,10). "Örök szeretettel szerettelek téged, ezért vontalak magamhoz irgalmasságban" (Jer 31,3).
Szent János még tovább megy, és azt mondja: "Isten a szeretet" (1Jn 4,8.16). Maga Isten léte a Szeretet. Amikor az idők teljességében elküldi egyszülött Fiát és a Szeretet Lelkét, Isten kinyilatkoztatja a maga legbensőbb titkát: Ő maga örök szeretetközlés -- Atya, Fiú és Szentlélek --, és arra rendelt bennünket, hogy ennek legyünk részesei.
 Az egy Istenbe vetett hit következményei
Hinni Istenben, az Egyben, és Őt szeretni teljes valónkból, egész életünk számára beláthatatlan következményekkel jár:
Isten nagyságának és fenségének megismerése: "Íme, Isten oly nagy, hogy legyőzi tudásunkat" (Jób 36,26). Ezért Istennek "az elsőnek kell lennie, akinek szolgálunk".
Hálaadó élet: ha Isten Egy, akkor akik vagyunk és mindenünk, amink van, tőle való: "Mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4,7), "Mit adhatok viszonzásul az Úrnak mindazért, amit kaptam tőle?" (Zsolt 116,12).
Minden ember egységének és igaz méltóságának megismerése: valamennyien Isten "képére és hasonlatosságára" (Ter 1,26) vannak teremtve.
A teremtett dolgok helyes használata: a hit az Egy Istenben megtanít minden dolog fölhasználására, ami nem Ő, oly mértékben, amennyiben közelebb visznek hozzá; és elszakadni tőlük oly mértékben, amennyiben eltávolítanak Tőle:
"Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem! Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet! Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!"
Bizalom Istenben minden körülmények között, még a viszontagságok közepette is. Jézusról nevezett Szent Teréz egyik imája csodálatosan fejezi ki ezt:
"Semmi ne zavarjon, semmi ne rettentsen,
Minden elmúlik, Isten nem változik,
A türelem mindent elér;
Akié Isten, annak nem hiányzik semmi:
Isten egyedül elég."
Az Istenbe vetett hit megtanít arra, hogy egyedül Istenhez forduljunk mint eredetünkhöz és végső célunkhoz, s hogy semmit elébe ne helyezzünk, és semmivel ne helyettesítsük.
Az önmagát kinyilatkoztató Isten kimondhatatlan misztérium marad: "Ha fölfogtad, nem Isten.

Isten úgy nyilatkoztatta ki magát hitünknek, mint Az, aki van; megismerteti magát, mint aki "nagyirgalmú és igazmondó" (Kiv 34,6). Az Ő léte igazság és szeretet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.