Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az új aranykor küszöbén II.

2011.10.12

 Tudásuk végtelen természetűnek tűnt, mágikus képességeik olyan nagyok voltak, hogy Platón azt írja, hogy ebben az időben, ha az akkori ember elképzelt a kezében egy rózsát, nem kellett kimenni a kertbe és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé figyelt, becsukta a szemét, összpontosított, és ott illatozott kezében a rózsa.

Ha ebben az időben egy ember el akart menni valahová, mit gondoltok, űrhajót épített, vagy autókat?

Természetesen nem, ezért is nem találjuk régészetileg a nyomaikat.

Az összes hagyomány azt mondja, hogy annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak tárgyaik. Nem kellettek eszközök. Ezért, ha leásunk – akkor felmerül a kérdés, hogy mi az az alumínium golyó ott Nevadában – azt ugyanez a civilizáció, már hanyatló fázisában hozta létre. Ahogyan ez a kultúra hanyatlott, úgy egyre inkább kezdtek el tárgyakat készíteni, mert már a mágikus képességeik fakultak.

Ahogy ezeket a képességeket veszíti el az ember, úgy lesz szüksége ilyen mankókra.

Nekünk pl. az űrhajó egy mankó gyakorlatilag a Holdra szálláshoz, mert az eredeti megoldás a Holdra szállásra az az lenne, hogy befelé figyelek, elképzelem a Holdat, kinyitom a szemem és ott vagyok.

Tehát teleportálok a Holdra. Ilyen volt az eredeti verzió.

A magyar népmesékben a Hipp-hopp ott legyek ahol akarok – jelenség, hogy cserdít egyet az ostorral, fejébe nyomja a sisakot és lábára húzza a bocskort – Hipp-hopp ott legyek ahol akarok – Legyek Tündérországban – kinyitja a szemét és ott áll Tündérországban! Ez micsoda? Ez egy hiperugrás egyértelmű leírása.

A mítoszokban ezt az állapotot gyönyörűen megőrizték. A legenda szerint az ekkori ember nem táplálkozott – Hésziodosz azt mondja – hogy az ember, ha éhes volt, felnézett az égre és töltekezett a Nap, a Hold, vagy a csillagok fényével. Húst, még hanyatló periódusban sem ettek, az még ennek a kultúrának a végnapjaiban is elképzelhetetlen barbárság és bűn lett volna, körülbelül olyan iszonyatot keltett ebben az ősi civilizációban a húsevés, mint ma pl. a kannibalizmus.

Mindez azért, mert értették az állatok nyelvét, nem csak az állatokét, a növényekét, ásványokét, bármivel kommunikáltak. Nem úgy beszéltek mint a mai ember, nem adtak ki hangot, egyszerűen átsugározta a társának azt, amit mondani szeretne. És az pedig értette.

Ismeretlen volt a betegség, nem volt öregség. Hésziodosz azt írja, hogy a kultúra fénykorában nem volt halál sem. Ezek az emberek, akár több ezer évig itt lehettek a Földön. Ha mégis elfáradtak és szerettek volna „haza menni”, mert bármilyen csodálatos ez a világ, akkor is csak egy megnyilvánult világ – és van ennél sokkal tökéletesebb, ilyen esetben – azt írják az ősi szövegek – hogy aki elfáradt, fényéből kezdett veszíteni, kezdett halványodni, amikor már egészen elhalványodott – szinte már félig a másik világban volt – leült egy csendes helyre, pl. egy kertbe, és elméjét ezúttal a szellemvilágra, a Mennyországra, Istenre összpontosította, felébresztette magában a vágyat, hogy ott lehessen, és a következő pillanatban az illetőnek az a kis fényteste is ami még megvolt, eltűnt. Így halt meg ebben az időben egy ember.

Nem volt agónia és nem maradt holttest. Ezért nem találjuk a legendák szerint a sírjaikat. Mert nem kellett sír. Egyszerűen átmentek a másik világba. Ezeket mind-mind megtaláljátok ősi szentiratokban.

Hogy hol éltek? Messze nyugaton, - írja Platón - Héraklész oszlopain túl- ez a mai Gibraltári szoros- az Óceán közepén volt egy hatalmas kontinens ezekben az időkben, amelyet a Boldogok Szigetének vagy Nyugathonnak nevez. Állítólag ennek az embertípusnak, a legnagyobb civilizációja ezen az Atlanti Óceán közepén elterült Kontinensen volt.

Ennek a civilizációnak a végét, azzal a dátummal jelöli Platón, amikor ez a Kontinens megsemmisült, elsüllyedt, Platón szerint Kr.e. 12.000 környékén pusztult el ez a kontinens, ami azt jelenti, hogy ennek a kornak durván 12.000 évvel ezelőtt vége szakadt.

A kor neve – az összes szentiratban – Boldog Birodalom, Tündérország, Igazság kora, Álomidők, - mindenféle neve van. Mi maradjunk a legismertebbnél, az Aranykornál, mert általában így nevezik ezt a világkorszakot.

Következtek utána az alantasabb korok, az Ezüstkor ahol már Európában a jégkorszak van, és kezdődnek a civilizációk Itt Európában, de már van halál, de már van hús evés, de már nem tud senki beszélni az állatok nyelvén, vagy csak néhány nagyon mélyen beavatott pap. Később jön a Rézkor, ott még alacsonyabbak a képességeink,- ez már történelem, - megszűnik az Egyiptomi kultúra, fáraók uralma, megszületik sumer, India.

És az ókori naptárak szerint kb. Kr.e. 3000-ben kezdődött el az a világkorszak, amelyben mi most vagyunk.

4 ilyen világkorszak van tehát: Az Aranykor, az Ezüstkor, a Rézkor, és a Vaskor.

Ha hiteles akarnék lenni, akkor az Aranykor a leghosszabb, az Ezüstkor már rövidebb, a Rézkor még rövidebb, és a Vaskor egészen rövid.

Magyarán ahogy megyünk minél jobban lefelé, annál rövidebbek a korok. Biztos észrevettétek, hogy utóbbi időben felpörgött minden, azelőtt nem volt ilyen gyors sem az élet, sem a történelem. Ez azért van mert a Vaskor a pusztulása végén bepörög. Ez egyfajta haláltánc.

A Vaskor utolsó előtti esztendejében vagyunk, az ókori szentiratok erről a következőt írják le:

A Vaskor minden korok legalantasabbika, legborzalmasabbika. Nem hogy szó sincs ilyen magasrendű létmódról, mint az Aranykorban, az ősi szentiratok a következőt mondják:

A Vaskori ember hazug, önző, erkölcstelen, kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas. Csak a pénzre, csak a testiségre épül. A vaskori ember, az istenekben nem hisz, a fényre nem vágyik, kizárólag földi gyönyörszerzésben akarja megtalálni a boldogságát.

Az indiai szentirat, a Vishnu Purána katartikus erővel írja le, hogy milyen lesz a Vaskor: szó szerint így írja:

Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik.

Ezen kívül, ugyanez a szentirat a következőt mondja:

Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Végletesen elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a Bolygót, gyilkolja önmagát.

A következőt írja még a Vishnu Purána: A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni.

Az összes jóslat szerint: A vaskori ember – pontosan ezek miatt - végtelenül boldogtalan és beteg.

A Vishnu Purána azt mondja: A vaskori ember állatokat gyilkol, hogy megszerezvén testüket, saját testét elégítse ki, ezzel azonban nem életet, hanem halált szív magába. A vaskori ember a saját szennyét a folyókba önti és a tengert mérgezi vele.

Pedig nem tudhatták a Vishnu Purána korában, kr. e. 3200 környékén, amikor keletkezik a szöveg, hogy egyszer majd valóban a tengerekbe fogják önteni a gyárak a különböző bomlástermékeiket. Erről nem tudhattak az Ókorban, akkor nem volt ilyen.

Vishnu Puránából idézek: A vaskori ember ki fogja vágni a fákat, - honnan tudhattak az őserdő irtásról? - , a vaskori ember elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig, - ami az ókori ember életidejéhez képest nevetségesen rövid, még a hanyatló idejében is, az óbirodalmi Egyiptomban, durván 110-120 évig éltek. Ez volt a természetes, tehát nagyjából a duplája a mostaninak.

A vaskori ember kegyetlen országokban, igazságtalan és zsarnok vezetők uralma alatt fog élni.

A vaskornak igazából egy maharadzsa lesz, egy császár, a pénz. Honnan tudhatták mindezt?

Hogyan diagnosztizálhatták a kapitalizmus válságát, ilyen gyönyörűen, ilyen precízen az ókori szentiratok?

Az Aranykorban nem volt pénz, nem volt magántulajdon. Nem volt enyém és én. Ismeretlen volt a magántulajdon.

Platón írja gyönyörűen: Az Aranykorban senki nem kerített le egy darab földet, senki nem mondta, hogy ez az enyém, ide ne jöjjön más.

Egy egyiptomi szöveg azt írja, Kr.e. 2000 végéről: Az Aranykorban, Ré idejében ( A Napisten – ezzel jelképezik az egyiptomiak az Aranykort) - nem volt zár az emberek házain, hiszen nem is kellett. És ez nem csak arra utal, hogy az Aranykorban olyan volt a közbiztonság, hogy nyugodtan nyitva hagyhattad a házadat, nem történt vele semmi, hanem, hogy nem volt zár az ajtóikon mások előtt: értsd: Nem volt zár szívük ajtóin sem.

Gyakorlatilag mind a 20 ókori prófécia amivel foglalkoztam, következőket írja:

2012. december 21-én mi pusztul el? Az emberiség? Nem! Földanya? Hát nem csodálkoznánk amennyire tönkretettük. Netán a világ? Nem.

A Vaskor semmisül meg ekkor.

A pénzre, tőkére, az önzésre, a kizsákmányolásra alapuló gondolkodásmód és berendezkedés semmisül meg!

Nagyon érdekes, mert amikor azt mondják, hogy 2012-ben elpusztul a világ, valahol igazat mondanak, valóban elpusztul, olyan értelemben, hogy a vaskor ér véget, az pusztul el.

De nem egyik napról a másikra, nem katasztrófa jellegűen, és nem velünk együtt, hiszen az emberiség, nem feltétlenül van összekötve ezzel a vaskorral.

Hiszen a Vaskornak – gondoljunk bele – mi is szenvedői vagyunk. Miért rántana bennünket magával az agonizáló és kiszenvedő Vaskor, amikor mi is szenvedünk tőle. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 50342
Hónap: 144
Nap: 3