Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki volt Mária Magdolna?

2009.04.17

Ki volt Mária Magdolna?

Mária Magdolna mindig rejtély volt sok keresztény számára

Ő volt az első, aki látta a feltámadt Krisztust. A meghatározásnál fogva ez azt jelentette, ő volt „az első apostol.” Ő jelentette be Jézus feltámadását az apostoloknak. Mivel ő jelentette be elsőként a feltámadást, a katolikus egyház az "apostola apostolorum" címmel tisztelte meg, ami azt jelenti, „apostol az apostoloknak."
 
A Biblia soha nem állítja, hogy Mária Magdolna volt az a bűnbánó prostituált, aki megmosta Jézus lábát, és a hajával törölte meg (Lukács 7:36-50. Egyes tudósok szerint mégis ez az esemény a legközvetlenebb bizonyság arra, hogy Jézus nős volt. Az eseményt mind a négy evangéliumban följegyezték, Jézus kifejezett parancsot adott, hogy őrizzék meg. A lábak felkenésének ceremóniája  régi királyi szertartás volt. Ez a szertartás pecsételte meg a király és felesége házasságát. A szertartást, röviden, még Salamon Éneke is említi.

A Biblia sehol nem állítja, hogy Mária Magdolna volt az a nő, akit házasságtörésen értek, és Jézus mentette meg a halálra kövezéstől (János 8:1-11). Róla csak azt mondják, hogy egyszer megszállta hét démon (Lukács 8:2). Lehet, hogy ez az orthodox hagyomány forrása, amely szerint Mária prostituált volt, mielőtt Jézussal találkozott.

A Biblia följegyzi, hogy Mária találkozott Jézussal a feltámadás után. Följegyzi, hogy olyan meghitt kapcsolatban voltak, amilyet szerelmesektől lehet elvárni, és nem barátoktól. Ahol Jézus „asszonynak” nevezi Máriát, azt ugyanolyan könnyen lehet „feleségnek” is fordítani. Görögül az asszonyt és feleséget jelentő szó ugyanaz, és a fordítók a körülményeknek megfelelően döntik el, hogyan fordítsák. Néha az asszony vagy feleség fordítás teljesen önkényes.

 

Az orthodox Mária Magdolna, a gonosztikus Mária Magdolnával szemben

 

1945-ben fedezték fel Felső-Egyiptomban a régi szövegeket, amelyek több információt adtak Mária Magdolnáról, és a korai keresztényekről. Sok korai keresztény szöveget találtak, köztük néhány korábban ismeretlen evangéliumot. Ezek az evangéliumok olyan tanításokat, Jézus és a tanítványai körüli eseményeket említenek, amelyeket korábban nem ismertek. Pl. az egyik evangélium említi, hogy Jézus gyakran és „szájon” csókolta Mária Magdolnát. Egy másik szerint Jézus így nevezte Mária Magdolnát: „az asszony, aki mindent tud.” Ezek a korai írások megerősítik, hogy Mária Jézus „társa,” vagy akár a felesége volt. Írt egy evangéliumot is, ez a Mária-evangélium.

Felmerül a kérdés: Miért lett volna két eltérő hagyomány Mária Magdolnáról? A leghihetőbb magyarázatot a történelmi szakadásban találhatjuk, amely nagyon korán bekövetkezett a keresztény közösségben. Úgy látszik, hogy a korai keresztény közösség azért szakadt szét, mert nem értettek egyet a tanításokban. A közösség többsége olyan keresztényekből állt, akik úgynevezett „eretnek tanítások” felé hajlottak, mint a docetizmus, montanizmus és gnoszticizmus. A többiek alkották a kialakuló, intézményes egyházat. „Orthodox” hívőknek ismerték őket, akik elfogadták az egyház politikai és lelki tekintélyét. Mindenkit eretneknek neveztek, aki nem volt benne a szervezetükben, mert azok nem fogadták el a papok tekintélyét.

Míg a keresztény gnosztikusok azt a hagyományt őrizték, hogy Mária Magdolna szeretett tanítvány és vezető volt a keresztény közösségben, az orthodox keresztények eltávolítottak minden célzást arra vonatkozóan, hogy ő lett volna a johannita közösség alapítója. A szeretett tanítványból egy névtelen, férfi tanítványt csináltak. A János-evangélium különböző verseiben talált nyelvtani hibák alátámasztják ezt a változtatást. Azt gondolják, a kialakuló egyház ezt azért tette, mert nem tudtak hitelesnek elfogadni egy evangéliumot, amelyet egy nő írt. És az egyház nemcsak Mária Magdolna kiemelkedő szerepét hallgatta el, általában semmilyen szerepet nem engedett a nőknek az egyházban. Tagadta a nők történelmi szerepét a judaizmusban.

 

Jézus hagyta érvényesülni a nőket



Annak ellenére, hogy a nőknek történelmileg ugyanaz volt a helyzetük, mint a teheneknek, a Biblia följegyezte, hogy egyszer egy nő uralkodott a régi Izraelben: "Akkoriban Deborah, egy prófétanő, Lappidoth felesége vezette Izraelt." (Bírák 4:4) A Biblia erényesnek nevezi a prostituált Ráhábot, mert szállást adott a kémeknek, és más irányba küldte el őket (Jakab 2:25). Deborah mellett a Biblia elismert más prófétanőket is, mint Fülöp négy lánya, Mária (Áron nővére), és Mária (Isten anyja), akiről ezt mondja a Biblia: "Ezentúl minden nő és minden nemzedék áldottnak nevez engem.” (Lukács 1:48) A Biblia arról is beszámol, hogy sok nő misszionárius, sőt vértanú lett a keresztény ügyért. Míg akkoriban a nőket általában alantas sorban tartották, látjuk, hogy Jézus nem törődött a nőkre vonatkozó szociális normákkal. Egy esetben a tanítványok csodálkoznak, hogy Jézus egy nővel beszél – nem is akármilyen, hanem egy szamaritánus nővel. A zsidóknak megtiltották, hogy társuljanak a szamaritánusokkal. A férfiaknak megtiltották a nők érintését, mert sose tudhatták, nem szegik-e meg a hagyományt, amely szerint a menstruáló nőt nem szabad megérinteni (Lev. 15:19-24). A szinoptikus evangéliumokkal (Máté, Lukács és Márk) szemben János evangéliumában a nők nagyobb szerepet játszanak. Márk evangéliumában csak 5 eset van, amikor nők beszélnek. Máté evangéliumában 9, Lukácsnál 11. De János evangéliuma 22 ilyen esetet jegyzett fel. A keresztény gnosztikusok persze olyan hagyományt őriztek, amely azzal kezdődött, hogy Jézus közösségében a nőknek ugyanazok voltak a feladataik, mint a férfiaknak. Ez azt mutatja, hogy ennek az evangéliumnak a szerzője, „a tanítvány, akit Jézus szeretett,” elnézőbb volt a nőkkel szemben. És van rá bizonyság, hogy a János-evangélium szerzője és „a tanítvány, akit Jézus szeretett,” Mária Magdolna volt.

 

A nők szerepe az orthodox kereszténységben

 

Ahogyan az orthodox egyház politikai ereje növekedett, úgy csökkent a nők szerepe az egyházban. Ezt közvetlenül Pál levelei és tanításai hatásának lehet tulajdonítani. Pál gyakran lép fel a nők ellen a leveleiben. Míg az úgynevezett „eretnekek” megengedték, hogy a nők papokként szolgáljanak, és egyenlő státuszt adott nekik, az orthodox egyház a pauliánus kereszténységet fogadta el, amely elvetette a nők szerepét. Pál azt tanította, a nők ítélőképessége túl gyenge ahhoz, hogy tanítsanak; csendben kell maradniuk a templomban; nem utasíthatnak egy férfit (1 Tim. 2:12-14). Lényegében Pál azt mondta, mivel a nőket másodszorra teremtették, és elsőként követtek el bűnt, fogják be a szájukat. Pál követelte meg, hogy a nők engedelmeskedjenek a férfiaknak (Eph. 5:22-23); a nők alacsonyabb rendűek, mint a férfiak (1 Kor. 11:7); a nők „a gyerekszülésen keresztül’ váltódnak meg (1 Tim. 2:15); és bár Isten jónak mondta a házasság intézményét (Gen. 2:18), Pál kijelentette, hogy nem jó (1 Kor. 7:8). Pál követelte, hogy a nők fátylat viseljenek, ezzel is jelezzék másodlagos helyzetüket a teremtés rendjében (1. Kor. 11:4-16). Pál talán azért ennyire nő-ellenes, mert ő maga nem volt nős (a nőtlen zsidó férfiakat átkozottnak tekintették, ő azonban „római polgár” volt), vagy annyit harcolt a gnoszticizmus ellen, hogy elvetette a nemek közötti egyenlőség keresztény gnosztikus ideáját. Egyedül Pál a nyugati civilizáció nőgyűlöletének, antiszemitizmusának és rabszolgatartásának a forrása.

János evangéliumát olyan valaki írta, aki szemtanúja volt az eseményeknek (János 21:24). A szinoptikus evangéliumok szerzői ezt nem állíthatják. De valamilyen oknál fogva a János-evangélium szerzője névtelen akart maradni. Nyilvánvalóan rendkívül fontos személy volt. Világos, hogy „a tanítványt, akit Jézus szeretett,” Jézus jobban kedvelte, mint a többieket. Ma a legtöbb Bibliakutató nem hiszi, hogy a János-evangéliumot János apostol írta volna. Feltételezik, hogy a szerző Jézus névtelen tanítványa, akit „szeretett.”  Mint már említettük, kényszerítő bizonyság van arra, hogy ez a szeretett tanítvány Mária Magdolna volt. Sőt egyes tudósok azt hiszik, ő lehetett az igazi alapítója annak, amit később johannita közösségként ismertek. De Jézus halála után a közösség kialakuló férfi vezetőségét egyszerűen zavarta, hogy egy nő volt az alapító. Az elmélet szerint a János-evangéliumban „a szeretett tanítványt” férfi tanítvánnyá alakították.

János evangéliumát kezdetben nem fogadták el az orthodox tekintélyek. Legrégebbi ismert kommentárját a gnosztikus Heracleon (AD 180) írta. A lyonsi Irenaeus (AD 202) cáfolta annak gnosztikus magyarázatát. Sok kölcsönös kapcsolat van a János-evangéliumban talált eszmék és az 1945-ben felfedezett korai keresztény gnosztikus írások között, amelyek erősen azt mutatják, hogy a János-evangélium gnosztikus evangélium volt.

Amikor az egyház megszerezte a politikai hatalmat, nemcsak a nőktől tagadta meg jogos helyüket az egyházban, megtagadta Jézus emberi mivoltát is, Istennek deklarálta őt. Most már végképpen lehetetlen volt azt mondani, hogy Jézus valaha is megházasodott. Jézus istenítése lehetetlenné tette, hogy az emberek olyanná váljanak, mint ő, elérjék az egységet, a fiúi helyzetet, mint ő. Már nem Jézus példájának követésével kellett elérni a megváltást, hanem az imádatával.

Mária Magdolna – a szeretett tanítvány

Az orthodox nézet az, hogy Péter volt a tizenkét tanítvány vezetője, és az egyház feje. De az 1945-ben felfedezett korai keresztény írások más történetet mondanak el – Mária Magdolna volt a szeretett tanítvány, akinek nagyobb tekintélye volt, mint Péternek. A tények benne vannak a Bibliában. János 13:23-26 szerint a szeretett tanítvány „Jézus keblén pihen,” míg Péternek kérelmeznie kell, hogy a szeretett tanítvány feltegyen egy kérdést Jézusnak, az ő nevében. A szeretett tanítvány bemehet a főpap palotájába, Péter nem (János 18:15-16). A szeretett tanítvány azonnal hisz Jézus feltámadásában, míg Péter és a többiek nem értik, mi történik (János 20:2-10). A szeretett tanítvány az egyetlen, aki fölismeri a feltámadott Krisztust, aki a partról szól a halászhajóban ülő tanítványokhoz (János 21:7). Péter féltékenyen kérdezi Jézust, mi lesz a szeretett tanítvány sorsa (21:20-23). A most felfedezett írásokban még több, Péter és Mária közötti viszályt jegyeztek fel.

Ezek az írások úgy ábrázolják Pétert, mint aki irigyli, hogy Mária kinyilatkoztatásokat kapott a feltámadott Krisztustól. Tamás evangéliumában pl. ezt mondja Péter: „Hagyjon el minket Mária, mert a nők nem érdemesek arra, hogy éljenek.” Fülöp evangéliuma a Jézus és Mária Magdolna közötti, kedvező kapcsolatot szembeállítja Jézus és a többi tanítvány kapcsolatával. Az Egyiptomiak evangéliumában és a Pistis Sophia-ban is találunk hasonló példákat; Jézus jobban kedvelte Mária Magdolnát, mint Pétert. Mondják azt is, hogy Péter nem ismerte el a nők tanításhoz való jogát.

A Mária evangéliuma Jézus szeretett tanítványának nevezi Mária Magdolnát, akinek több tudása volt, és magasabb tudást tanított, mint a nyilvános, orthodox hagyomány.

A Tamás evangéliuma följegyzi, hogy Jézus egy nagyon érdekes ígéretet tett Péternek. Megígérte neki, vezetni fogja Mária Magdolnát, hogy „férfivé tegye, hogy ő is hozzátok, férfiakhoz hasonló, élő szellem legyen. Mert minden nő be fog lépni a mennyei királyságba, aki férfivé tette magát." Ezt a látszólag furcsa megjegyzést csak a minden dolog egysége jézusi tanításának fényében lehet megérteni, amelyet lépten-nyomon megtalálunk ezekben az írásokban.

A Fülöp cselekedeteiben Jézus Mária Magdolna férfias jellemét dicséri. Ezért bízza rá azt a feladatot, hogy csatlakozzon a gyengébb Fülöphöz a térítő utazásán – de nem, mint nő. Jézus azt mondja, „Mária, te változtasd meg a ruhádat és a külső megjelenésedet; vess el mindent, ami kívülről nőre mutat." Ez mutatja, hogy akkoriban a társadalom általában nem ismerte el a nők jogait.

A Tamás evangéliuma, Mária evangéliuma és a Pistis Sophia úgy mutatják be Pétert, mint aki tagadta, hogy Mária Magdolna közel állt volna Jézushoz. Ezek az írások különleges helyzetet adnak Máriának. A Fülöp evangéliumában és a Mária-evangéliumban ő az egyetlen, akiről a tanítványok azt mondják, Jézus jobban szereti őt, mint a többieket, és nagyobb meglátása van.

A Fülöp evangéliuma mondja: "És (a megváltó) társa Mária Magdolna. De (Krisztus) jobban szerette őt, mint a többi tanítványt, és (gyakran) csókolta (szájon). Ez sértette a többieket, (akik kifejezték a nemtetszésüket). Megkérdezték tőle, "Miért szereted őt jobban, mint minket?" A megváltó ezt felelte, "Miért nem szeretlek titeket úgy, mint őt? Amikor egy vak és egy látó együtt vannak a sötétségben, nem különböznek egymástól. Amikor eljön a fény, a látó látni fogja, a vak sötétségben marad."

A Fülöp evangéliuma mondja: "Vannak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja, a nővére és Magdolna, akit a társának neveztek." A nővérét, anyját és a társát egyaránt Máriának nevezték.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.